Ma a boldogságról egy két szösszenet az agyament tekervényekből, majd holnap arról, hogy hogyan lehetünk függők, és ki tudja, talán legkésőbb szombatig az is megszületik, hogy hogyan lehetünk függői a boldogságnak...
Boldogság
Amikor leültem írni, és gépre hányni a gondolataimat, akkor először két dolog jutott eszembe. Egyszer, hogy keresztyén vagyok, Jézuskövető, másodszor pedig egy hely. Egy hely, ahol ott is lehetek mint keresztyén. Csak elég becsukni a szememet, és arra gondolni, hogy ott vagyok, hallgatom azt a mély alulról jövő morajlást, ami néha-néha odacsap a tengernek. Béke. Nem háborgott az, és nem tajtékzott, de még ha tajtékzik is. Én kontra az éjszaki tenger, hihető, hogy ki lenne a győztes...
Úgy belegondolok, és végigszalad rajtam annyi minden, hogy mi fér bele ebbe a helybe. Belefér a keresztyénségem, de ezt már mondtam, belefér az, amit szeretek, a víz morajló zúgását, és akit szeretek mellettem. Beleférnek az emlékek, és azok a csodás érzések, amik akkor ott összefutottak bennem. Nem kell ahhoz nekem odamennem, de egy kicsit mégis.
Egyszerűen úgy érzem, hogy a boldogság nem lehet az amit a pillanatnyi örömök táplálnak, mert akkor éhen halna igen hamar ez a mi boldogságunk. Attól függetlennek kell lennie, hiszen a pillanat örömei, /szex, kávé, jó film, könyv, séta, barátok, szerelem, zene, társaság/ egyszeri, és nem megismételhető dolgok. Elmúlnak. A kávé kihúl, a film lejár, a könyv, a zene unalmassá válik, egyszerűen minden lehet könnyen felszínes, vagy egészen egyszerűen csak pillanatnyi. Ám a boldogság más. Helyet kér magának, és nem tántorít, ott motoszkál bennünk egy űr, amit be kell tömni, és az emberek java része igyekszik arra fordítani az energiáit, hogy a fent felsorolt alkotóelemek valamelykiben keresse, találja, vagy próbálja csillapítani a boldogsághiányát. Lehet. El lehet tompítani azt az érzést, amit állandó, mindezektől független boldogságként tudnék körülírni, nem kellenek ezek hozzá, bár bevallom, hogy ezek is táplálhatják az érzést. Nem ettől függ. Én mindezek nélkül vagyok boldog. Nem kell sem cigi, sem egy jó könyv, én boldog vagyok, de lehet, hogyha lenne egy jó pipám, és kezemben lenne egy igen jó könyv, ez a mondat most másképpen szerepelne itt. De így szerepel, mert így nyugtat meg. Azt hiszem a boldogsághoz még részben hozzátartozik az is, hogy az ember megtanulni uralkodni az indulatain. Aki nem tud uralkodni az indulatain, az vagy olasz, vagy nem boldog. Fel lehet ismerni azokat, akik nem boldogok. Egyszerűen csak fel lehet ismerni és kész / és itt a szemfüles olvasó felhívhatja a figyelmemet arra az egyszerű tényre, hogy nem találok egy angol bibliát, mert nem tudom, hogy hova tehettem, a sok könyv között... no comment/.
Boldog vagyok, amihez nem kell semmi hiányérzetet elnyomó szer, de amit táplálhatnak a fent nevezett szerek. Ez a kettő összefügg. A szerek nem pótolják a boldogságot, de a boldogság valahogy szürképp képet kap ezeknélkül a szerek nélkül. Ami még a legfontosabb, az az, hogy nem félek a szürke tekintetekben boldognak lenni, még akkor sem, ha már az emberek elfelejtették az igazit, az egyedülit, és az original boldogság szolgáltatóját. Boldogok a lelki szegények, Boldogok a szelídek, és folytathatnám. Boldog vagyok, és ez nem azt jelenti, hogy mindig vigyorgok mint a tejbetök. Nem. Ez azt jelenti, hogy élvezem az élet minden egyes pillanatát, próbálok valakinek adni, és próbálok elfogadni. Valamikor sikerül valamikor nem. Ember vagyok és nem szent, de ez csak sérti, sebet okoz a boldogságomnak, nem veszítem azt el. Az az én drágaszágom, az én kincsem. George Mcdowell mondott valami hasonlót; Az én erőmmel kell erősnek lennetek, és az én áldásommal áldotakknak, egyszerűen nem adhatok mást...
És igen, néha kell egy Whitby nevü hely North-Yorkshire-ben, hogy az ember becsukja a szemét, elszabaduljon a gondoktól, leüljön a hullámzó és muzsikáló tengernél a hullámtörőben, és csak hallgasson. Nem kell nagyokat gondolni, csak hálásnak lenni minden egyes itt töltött percért, és készülni kell a további útra, hiszen az élet lejártával nincs vége az utazásnak. A valódi élet csak akkor kezdődik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése