szárnyaszegetten

Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.
Hetenként többször.
A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.
Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.
...Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig...

Nehéz megszólalni akkor amikor mások beszélnek. De mégis úgy érzem, hogy kell, muszály, és oda kell figyelni ennek ellenére arra, hogy szeretném...
Vannak soha meg nem született bejegyzések, melyek bennem kavarognak, és néha egy egy kiszökken a csillagok közé. Nagyon intenzív időszak van a hátam mögött, és az a szó, hogy szeretnék, nos az a legkevésbé közelíti meg amit most gondolok. Szeretnék nagyra nőni, mint egy kisgyerek mindent elfelejteni, szeretnék munkát, örömöt, törődést tanulni, másokat szeretni, szeretnék tenni, tenni, tenni. De nem szeretnék félni. A szeretet le kell győzze a félelmet, és ha néha úgy is érzem, megtörték a szárnyam, akkor is tudom, hogy repülni szárnyak nélkül is lehet.

A mai nap margójára még a hisztéria szó biggyeszthető. Nem szeretnék a hisztériában részt venni, de látom, mennyire át és átszövi az emberek életét, és ez nem helyes. Nem helyes, hiszen ellent mond minden racionalitásnak a hisztéria, és csak rombol. Minden esetre álljon itt Bibó Istvánnak egy tanulmánya az adott kérdéskörhöz... Nem mellesleg.

Ez egy unalmasnak tűnő bejegyzésre sikeredett, de ilyennek is lenni kell, ami másokat untat, az számomra csak egy egyszerű hétköznap...

http://mek.niif.hu/02000/02043/html/430.html

"Félni fél mindenféle élőlény, amikor egy konkrét veszedelemmel szembekerül – {3-12.} a félelem egy mechanizmus, amely segíti is a veszedelemmel szemben való helytállásra –...Saját gondolataiban hoz létre félelmeket, és a félelem mint különálló tényező, mint különálló valami jelenik meg az életben... a félelem jelzésének a legintenzívebb forrása a másik ember. A másik ember tudja bennem a legnagyobb félelmet okozni... És ezzel szemben merül fel az a szükséglet, hogy a más kényszerétől mentes, az attól való félelemtől mentes, vagyis szabad legyek. " Bibó István