Egy percvonat

Robognak a percek, a vonatok váltják egymást az állomáson, és minden megy a maga útján. Így van ez. Ezt hívják menetrendnek. Hol az egyik vonatra fel, hol a másikra le. Imádok utazni, új arcokat látni, és néha hiányolni a régieket. Pöfögnek a percek, és csak úgy a fák árnyai mögött suhannak az arcok. Le leszáll róluk egy tekintet, majd vissza... Az egész egy folyamat... Csodaszép az ősz, a színek csak úgy bombáznak! Nem lehet bírni ezt a színkavalkádot! Gyönyörű a romkert! Fergeteges, nagyszerű állomás a Percvonatnak! :D

A PERCVONAT

Körül az ég, a lila ég,
robog, robog a Percvonat.
Kereke tüz, kereke láng,
kereke vad.
És – róla leszállni nem szabad.

Ég a kazán, a tüzkazán,
rakja a Fütő szüntelen.
Körül a lég oly mozdulatlan –
Körül oly néma a nagy ég
a Rejtelem.

És száll a füst, fekete füst,
egy szörnyü kémény ontja egyre.
Ég a kazán, a tűzkazán
és tünik a füst
a Végtelenbe.

És ég a tüz, lobog a tűz,
robog a Percvonat előre, tova.
Száll a füst – de ég a parázs!
– Repül a Percek örök vonata
előre, a ködbe… Ki tudja, hova?
-----
1929. március 31-én Weörös Sándor aláírással szerepelt A Percvonat című költeménye (5. o.). Ez korábban Karácsony Sándor lapjában (Az Erő, 1928. szeptember, 7. o.) jelent meg. Tudomásom szerint később egyik Weöres-kötetbe sem került be.