Most valami eszelősen okosat kéne írnom. Egy ideje nem írtam, és újra felkéne venni a fonalat. Vagy egyszerűen csak csattanósat megfogalmazni, hogy jó legyen a folytatás.
Rövid gondolkodási idő után a távirati stílust választom. Nyárvége. Suli. Zh-k. Teológián megint, barátokkal, a nejemmel az oldalamon. Pörgés, és betört az ősz a mindennapokba.
Ahhoz pedig, hogy betörjön a mindennapokba, nagyjából nem kellett semmi. Csak hagyni kellett, hogy Isten kibontakozzon, aztán a többi, már jött magától, az élénk színek, sárga, piros, még néhol bentragadt a sorban a zöld, meg egyre fázóbb, egyre több kávét fogyasztó emberek... Forró fahéjas tea, és egy kis narancs... Valahogy így jövök a tél elé, színekkel felbélelve, hogy aztán elbújjak egy kicsit, Isten háta mögé, ahol nem ér utol semmilyen fagy, ahol felodódhatok.
Azt hiszem az öröm tetszik az egészben a legjobban. Talán ezt akarja nekem Isten adni, a örömöt, amely néha nyugodt, néha rohanós, néha emberek zsongásától teli, néha meg egyszerűen olyan párás, esős, de mindenképp szükséges... olyan sokszínű...
Rövid gondolkodási idő után a távirati stílust választom. Nyárvége. Suli. Zh-k. Teológián megint, barátokkal, a nejemmel az oldalamon. Pörgés, és betört az ősz a mindennapokba.
Ahhoz pedig, hogy betörjön a mindennapokba, nagyjából nem kellett semmi. Csak hagyni kellett, hogy Isten kibontakozzon, aztán a többi, már jött magától, az élénk színek, sárga, piros, még néhol bentragadt a sorban a zöld, meg egyre fázóbb, egyre több kávét fogyasztó emberek... Forró fahéjas tea, és egy kis narancs... Valahogy így jövök a tél elé, színekkel felbélelve, hogy aztán elbújjak egy kicsit, Isten háta mögé, ahol nem ér utol semmilyen fagy, ahol felodódhatok.
Azt hiszem az öröm tetszik az egészben a legjobban. Talán ezt akarja nekem Isten adni, a örömöt, amely néha nyugodt, néha rohanós, néha emberek zsongásától teli, néha meg egyszerűen olyan párás, esős, de mindenképp szükséges... olyan sokszínű...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése