A dolgok margójára

Nem vagyok jó emberismerő. Van akit megismertem, van akit nem. Van aki a segítségemet kéri és eltűnik mint szürke szamár abban a nevezetes ködben, és van aki odajön segíteni. De legtöbbször nem történik meg az, hogy valamit felfedezzünk, valami értékeset meglássunk.

Emberi dolgok, az ember dolgai. Őszintén néha egy kommunikációs katasztrófaként élem meg a mindennapokat. Ezen változtatni kell, változni kell, mert aki változik marad hű, mihez is? Talán az emberségéhez, talán a nyitottságához, talán ahhoz, hogy el tudja fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Ennyi. Nem vagyunk egyformák. Mást és másképpen kommunikálunk, szeretünk, csinálunk vagy élünk. Vannak dolgok, aminek a margójára kell írni, és kész! Vannak dolgok, ami mellett meg csak el kéne mennem.

Azt hiszem nem az zavar, hogy ha kérdezek nem válaszolnak. Mert van aki jobb szereti a fész-tu-fészt. Talán az jobban zavar, hogyha nem is kérdeznek, és tudom, hogy az én kérdéseimre meg soha nem is fognak válaszolni. Ennyi. Ennek a margójára ennyi, kommunikáció. Mai ömlengés...

FIN