Cím nélkül

szétszakadva

mindent papírdarabokra dobtam,
egy apró lapot
magamból kiszakítottam,

Hol egy vessző,
Hol pedig egy pont
Elmaradhatott,
Hiszen mindegy papírlapot
szétszakítatott!

Rémálom minden sorban,
se nyelve se formája,
Csak megütközésből ki-ki
tekintő, kilógó verslába.

Összerakni egy-egy betűt,
hogy szavakban fentmaradjon,
Befejezném a versem,
de papírlapom szétszakítatott.

Ott fent a felhőkőn áthatoló

égi szemekből,
Látják ezt a diszharmóniát,
Lélekből lélekig összerakták,
Sorokból szemekbe,szemekből
Szívek mélyére zárták.

Kitörölném, de elszakadt,
Elveszett egy papírdarab.
Megis találom. Nem is kerestem.
De a nyoma mindig ott maradt
bennem.

Utóhang helyett csak egysort,
Még rémísztőbb lett, belátom,
Hogy mindent bejártam.
Golgotát, poklot,
Közben a fél világ rám omlott,
Szétszakadva teljesen,
Terakj össze Istenem.

Minden szavát megittam,
Hegyről mégsem prédikáltam.
Mert a papír elszakadt,
S bennem, egy hiba marat.

Hegyről mégse prédikáltam,
Beleszédült a suta sorba,
S most, hogy véget ért a nagy tusa,
Szétszakadva, keskenyúton,
Továbbmegyek.
Nemállok meg féluton.