puzzle

Az élet egy nagy puzzle, és gyakran keressük a hiányzó darabokat. A napokban én magam is sokat kerestem. Úgy elképzelem magam, ahogyan ülök egy kávéházban, és arra várok, hogy mikor lesz meg az utolsó sor, a megfejtés a keresztrejtvényből. És mivel nekem ez nem igazán megy-igen kedves olvasóm, soha nem fejtettem meg teljesen egy keresztrejtvényt sem- valószínüleg majd megkérek valakit, hogy segítsen a puzzlét kirakni...

Így van ez, de most van egy olyan érzésem, hogy kiszakad a toll a kezemből, és a megfejtést biztosan mások fogják megadni. Magam törhetem darabokra, akor sem fog olyan könnyen összeállni a kép, ha összeáll... Az egésze egy nagy játéknak fogom fel, szóval ülök a kávéházban, várom, hogy valakivel kávézzak, és játszok. Élvezem, és nem bánom, ha elhasalok, mert akkor is van aki felállít, és becsatlakozzon a játékba, és a végén minden darab, minden betű, minden ember, barát, szerelem -és persze szenvedély, ha már így tavasz van, a helyére kerül...