Azért olvasok, hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Azért hallgatok zenét, hogy a betűk, néha előttem dalra, s táncra perdüljenek. Nem egyszerűen csak elmondjanak egy története, hanem ők maguk váljanak a tánc közben történetté.
Rég táncoltam. Volt, hogy csak simán elkaptam valakit, miközben szólt a kék duna, és csak két lépés erejéig, csak két betű erejéig, tra-lala-tra-lala... Voltatok már így? Amikor érzitek, hogy minden gonosz ellenetek akar támadni, hogy mindent, amit szerettek, el akarják pusztítani, és szétfeszít az érzés, nem tudsz mit tenni ellene. Nem tudsz ellenállni ennek az elemi gonoszságnak, és egy időután már nem is akarsz. Egyszerűen csak bentragadsz a mély melankóliába, ahol minden olyan édesen kesernyés, egyszer fényes, majd már nem is ismered fel a sötétséget. Ha pedig a friss levegőre kerülsz, ahol olvashatnál és zenét hallgathatnál, hát az meg persze nem tetszik, mert friss, felszabadít minden elnyomott érzésed alól, ami benned feszül. Nem oldja fel a problémát, nem tesz helyre semmit, a hazugság hazugság marad, a gonosz meg gonosz, de a láng akkor is ég benned, a fény akkor is ott lehet benned.
Rég táncoltam. Volt, hogy csak simán elkaptam valakit, miközben szólt a kék duna, és csak két lépés erejéig, csak két betű erejéig, tra-lala-tra-lala... Voltatok már így? Amikor érzitek, hogy minden gonosz ellenetek akar támadni, hogy mindent, amit szerettek, el akarják pusztítani, és szétfeszít az érzés, nem tudsz mit tenni ellene. Nem tudsz ellenállni ennek az elemi gonoszságnak, és egy időután már nem is akarsz. Egyszerűen csak bentragadsz a mély melankóliába, ahol minden olyan édesen kesernyés, egyszer fényes, majd már nem is ismered fel a sötétséget. Ha pedig a friss levegőre kerülsz, ahol olvashatnál és zenét hallgathatnál, hát az meg persze nem tetszik, mert friss, felszabadít minden elnyomott érzésed alól, ami benned feszül. Nem oldja fel a problémát, nem tesz helyre semmit, a hazugság hazugság marad, a gonosz meg gonosz, de a láng akkor is ég benned, a fény akkor is ott lehet benned.
Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy néha vereséget szenvedek napjaink csatájában, és kiülök egy padra, mert tudom, hogy előbb utóbb csatlakoznak hozzám emberek, akik szeretik a könyveket. Szeretnek olvasni, mert tudják, hogy akkor nincsenek egyedül. Örülök a jóidőnek, mert ez alkalmat ad mindig egy-egy utazásra. Most éppen az afrikai repülőutakat mutatja be egy szerző. Igazán igéző, kiváncsi vagyok, hogy a következő könyv hova kaluzol. És igen, azért hallgatok zenét, hogy a betűk táncra perdítsenek! Azt hiszem, hogy ma táncolni fogok... Felemelem fél kezemet, és ugrálok! Vagy felkérek valakit egy táncra. Szabad egy táncra? :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése