Leginkább arról beszélhetek ami az utóhatása. Egy remek darabról van szó, azt le kell szögeznem. Nem igazán vagyok mégis híve ennek a szerzőnek. Hihetetlenül homoerotikus. Szinte már idegesítően csak a szexben látja a feszültség feloldását, és már-már a feszültség feloldódott, aztán pedig jön egy újabb, megoldatlan fejezet.
A történetet aki akarja megismeri, nem bonyolult vagy összetett. Egy este elolvastam, úgy délután kettőtől kettőig. Mégis amikor azt látom, hogy vannak életek, melyekben csak a szex ad lüktetést, akkor kicsit elszomorodom. Mondom, a történet zseniális, hiszen kinek jutna eszébe - bár megjegyzem az elromlott autó, és a szomszéd faluban levő szerelő képe, a szerző más művében is visszaköszön - hogy egy talajt vesztett félőrült skizoid fiatal, aki épp most ért révbe, katasztrófális hajótörést szenved múltja megbúvó jéghegyeitől. Hihetetlen, mégis kicsit fájdalmasan valóságos.
Fájdalmas. Ez a legegyszerűbb szó ami most az eszembe jut. Nem azért, mert számtalan ölelkezési jelenete, részegsége, múltbeli története van, hanem inkább azért, mert bele akarja vonni az életébe az olvasót is, el akarja hitetni velem azt, hogy hát nincs más választásom, vagy elfogadom, vagy pedig nem, hogy nincs más választásom, egyszer úgyis, én is elbukok. Egyébirátn ez a Mihály gyerek kicsit hasonlít rám. Kicsit hasonlít mindenkire, hiszen ott van bennünk az az elmúlástól való félelem, amitől nem igazán tudunk szabadulni, hogy a múltbeli dolgokat meg kell egyszer bocsátanunk, vagy különben nem nyerünk feloldozást, és nem kapunk meg egy valami felettes érzést, valami belső nyugalmat, ami után már nem is akarunk szinte semmi mást, csak élni.
Keresi a regény főhőse a nyugalmat, és bár több remek gondolat megbújt a sorokban, én mégis azt gondolom, hogy egyetlen dolog miatt érte meg elolvasnom, mindamellett, hogy nehezen szántam rá magam, egy barátom javasolta, hogy megéri, biztos szeretni fogom. Mindenesetre azt, amit az egyik szereplő mondott, hát, az megütött, hogy a szerző nem hagyja magát, körbe jár sátánt, és angyalokat, csak megtalálja a fényt, és ezért bármit megtesz!
Remek darab, de nem a kedvenc. Igazán Izgalmas világot tár fel számomra arról a világból amiben élek, de valahogy nem vonz. Azt mondják prűd vagyok, pedig csak ember, és nem vágyok a mulandó dolgok továszálló gyümölcsei iránt.
"Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában."
Folyt köv...
A történetet aki akarja megismeri, nem bonyolult vagy összetett. Egy este elolvastam, úgy délután kettőtől kettőig. Mégis amikor azt látom, hogy vannak életek, melyekben csak a szex ad lüktetést, akkor kicsit elszomorodom. Mondom, a történet zseniális, hiszen kinek jutna eszébe - bár megjegyzem az elromlott autó, és a szomszéd faluban levő szerelő képe, a szerző más művében is visszaköszön - hogy egy talajt vesztett félőrült skizoid fiatal, aki épp most ért révbe, katasztrófális hajótörést szenved múltja megbúvó jéghegyeitől. Hihetetlen, mégis kicsit fájdalmasan valóságos.
Fájdalmas. Ez a legegyszerűbb szó ami most az eszembe jut. Nem azért, mert számtalan ölelkezési jelenete, részegsége, múltbeli története van, hanem inkább azért, mert bele akarja vonni az életébe az olvasót is, el akarja hitetni velem azt, hogy hát nincs más választásom, vagy elfogadom, vagy pedig nem, hogy nincs más választásom, egyszer úgyis, én is elbukok. Egyébirátn ez a Mihály gyerek kicsit hasonlít rám. Kicsit hasonlít mindenkire, hiszen ott van bennünk az az elmúlástól való félelem, amitől nem igazán tudunk szabadulni, hogy a múltbeli dolgokat meg kell egyszer bocsátanunk, vagy különben nem nyerünk feloldozást, és nem kapunk meg egy valami felettes érzést, valami belső nyugalmat, ami után már nem is akarunk szinte semmi mást, csak élni.
Keresi a regény főhőse a nyugalmat, és bár több remek gondolat megbújt a sorokban, én mégis azt gondolom, hogy egyetlen dolog miatt érte meg elolvasnom, mindamellett, hogy nehezen szántam rá magam, egy barátom javasolta, hogy megéri, biztos szeretni fogom. Mindenesetre azt, amit az egyik szereplő mondott, hát, az megütött, hogy a szerző nem hagyja magát, körbe jár sátánt, és angyalokat, csak megtalálja a fényt, és ezért bármit megtesz!
Remek darab, de nem a kedvenc. Igazán Izgalmas világot tár fel számomra arról a világból amiben élek, de valahogy nem vonz. Azt mondják prűd vagyok, pedig csak ember, és nem vágyok a mulandó dolgok továszálló gyümölcsei iránt.
"Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában."
Folyt köv...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése