Útelágazás/utak/úton

Soha nem értettem az embereket. Miért nem tudják az új lehetőséget elfogadni? Pedig csak elkéne fogadni. Ennyire egyszerű, és lélekben olyan mélyen felszabadulnának, mint még soha. Felszabadító érzés az, ha tudjuk, akármilyen rohadékok is voltunk, van aki megbocsát mindent!

De sok út van, amin járni lehet az életünket. Minden egyes lehetőség a megbocsátásra egy-egy útelágazás! És mi választjuk meg, hogy a hazugság útja mellett döntünk, vagy pedig az igazi, eggyetlen út mellet, az igazság ösvényét választjuk. Honnan fogjuk ezt felismerni? Nos, nincs több titok az életünkben, és nincs több félelem bennünk, hogy elsodor az ár, elcsábít a pillanat. Egyszerűen tudjuk azt, honnan hová tartunk, és nem csapódunk. El tudunk számolni minden emberi kapcsolatunkkal! Ez remek érzés.

Így haladni, egyenesen, fogadva a tüskéket, és tovább haladni mégis. Mintvalami félőrült, elfelejteni a jajjgatást, és felvenni a terheket, mert sokak terhét hordozzuk ezen a világon. Ilyen ez a feltámadás! Nem sokat láttam még, de jó tudni, hogy többen feltámadhatnak, és elindulhatnak azon az úton, ahol tudják hogy minden emberi kapcsolatukkal el fognak tudni számolni! Úton vannak, mert az útelágazáskor a legjobb utat választották. Az igazság valóban szabaddá tesz bennünket. Békesség néktek. Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982