Hanglejtés

Az ember keresi a hangját. Úgy értem, ismerem a hangom, de igazán szeretném azt megtudni, hogy mások milyennek érzik a hangomat. Az asszony feltette a blogot az ő blogjára. Puff neki, rögtön lett 7 érdeklődő. De amikor már látták, hogy igazán nem egy nyelvet beszélünk, hát rögtön éltek az alaptörvényben biztosított szabadságukkal, és elillantak a következő adandó IP címpre.

Nos, ez egy kicsit elszomorít, hiszen szeretnék egy többek számára érdekes, de nem túl érdekfeszítő blogot. Ez eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik nekem. Hiszen valjjuk be, nem vagyok egy Herkules, nem lettem megáldva Pallas Athéné bölcsességével, és hát egyszerűen, még napjaink ügyeiben sem vagyok annyira otthon. Mi az ördög miatt látogatna engem bárki. De tényleg bárki.

Nem tudom.

Az, hogy kitörjek a csüggedésből, és kitalálja valamit- mert, hogy nem ülök itt egész nap a gép előtt, és agyalok azon, hogy hé, halló, ide figyeljetek engemet meg!, itt vagyok, én is is. Pedig igen. Itt vagyok. Mindenesetre örülök, hogy a nejem szentelt rám egy kis figyelmet. Igazán kedves tőle, hogy kitette a blogjára, majd adok neki egy ölelést ajándékba, és megígérem neki, hogy imádkozni fogok érte, a holnapi napon. Bizony-bizony. Holnap nagy nap. Nem tudom valamelykőtök van e, aki Debreceni, de feltétlenül gyertek el a Kredenc vásárjára, és nézelődjetek, kacérkodjatok a gondolattal, hogy ti is meg tudjátok tanulni, és igen, esetleg próbáljatok is fel 1-2 darabot, de szigorúan csak olyat ami illik valami ruhához, és ha van valaki, aki számára ötletes ajándékot szeretnétek, hát lepjétek meg őket! Vagyis, Kredenc, Debrecen, 2012. 07.15. Kézműves vásár!

Úgy gondoltam, hogy nem fogok hosszú bejegyzéseket írni, tesztelek még mindig. Nem elég, hogy itt agyalok már tavaly augusztus óta, milyen legyen az én saját személyes bejáratú blogos naplóm, amiben a személyes dolgaimat közzé teszem, megosztom, így most még mára egy bejegyzést tervezek, és holnap pihenek, azon fogok gondolkodni, hogy mit is írjak. Na persze ha lesz egyolyan pillanat, amikor azt mondom bum... akkor ide nekem a gépet, hír, könyv, film, beszélgetés egy emberrel, vagy csak egy remek gondolat a keresztyénségemről, amit sikerült végre megélnem. Hát igen. Sokszor gondolok arra, Isten igazán jófej, hogy biztosította számomra ezt az életszerű kalandot. De most tényleg. Igazán jófej. Hálás vagyok érte.