Egy jó könyv betűk ből van összerakva. Olyan ez, mint egy közös játék. Az író, szerkesztő, és az olvasó közös játéka. Nem szükségből, de haszonból, és tájékozottságból összerakni egy könyvet. Együtt. Mindenféle következmények nélkül felvenni és kinyitni. Belenézni, és megtalálni amit kerestem. Betűk olyan halmazát, ami megválaszolhat számomra egy kérdést, vagy csak egyszerűen választ ad egy két kérdésemre. Olyan ez, mint egy párbeszéd két illető között, csak a válasz ritkán érkezik meg az olvasótól az íróhoz. Kihívás jó könyvet találni, még keresztyénként is.
Találkoztam olyan anti intellektuelekkel, akik azt mondták, hogy semmilyen könyvre nincs szükségünk, csak a Bibliára. Nos ez csak fél igazság. Hiszen az az egy könyv, a Biblia, az mind felett áll. Ez számomra nincs benne a versenyben. Ez magától érthetődően ott van a nyertes listán. Az a könyv az, amit ha kinyitok akkor összeállnak úgy a betűk, hogy megértsem mit akart mondani számomra a szöveg. Mi az üzenete, az nem mindig jön át annyira mint szeretném, sőt sokszor könnyen látom meg azt az értelmét, ami egyébként nincs is benne a szövegben, de hát vállalom. Ennyi.
De ami ezen felül van, az tesz minket emberekké. A kérdések, nem is tudom, mintha kérdések és írás nélkül már nem olyan emberek lennénk. Tudás nélkül vajon szükségünk lett volna arra, hogy számunkra valaki lejegyezzel ezeket a sorokat, amit a bibliai idők emberei megtettek. Szükségünk lett volna arra, hogy szabályok, és életvezetés nélkül éljünk. Hiszen ha már kérdezünk, akkor a jó személytől kérdezzünk nem?
Szabályok megalkotásával feltétlenül szükségessé vált, hogy leírjuk azokat, jegyezzük meg őket, hiszen az ember véges lény, erős jóakarattal sem képes megjegyezni teljesen teljes könyvet, ha pedig igen, akkor az egy különc, és csak a könyvekkel tölti az idejét. Annak azt üzenem, szólítson meg egy embert, nem olyan gáz! Hiszen, ha nincs közös témátok, még akkor is ott van több mint 7 milliárd ember a földön, akit megszólíthatsz, csak találsz valakit, akivel közös nyelvet beszélsz.
Ha pedig már a szabályokat lejegyeztük, akkor csak kell valamit köré írni, hiszen még csak az írás csontvázát tartjuk a kezünkben. A húst, a lelket a történetek adják bele, ami értelmet, és eredetet ad, az írásnak. Azért kell írni, mert... Hát ezért gondolom, hogy szükséges a Biblián kívül mást is olvasni. Közösségi lények vagyunk. Nem mi választottuk ezt, de ha felismerjük ennek előnyeit, akkor csoportokba tudunk verődni, hogy közösségi életet éljünk, azon belül a mi kis apró életünket. Számomra az az életvezetés, amit a Biblia közvetítésével kaptam nélkülözhetetlen, de nem tudom ezzel beérni. Fontos, hogy megértsem, miért van ez az életvezetés, miért nem tudok rá nemet mondani, és mások miért mondanak rá igent. Ezeket a történeteket pedig meg lehet osztani egymással, mit is mondjak, hát úgy, hogy leírom őket, elmondom őket. Mi esetünkben maradjuk a leíromnál. Így nem tudok azokkal egyet érteni, akik annyira a könyvek ellen vannak. A könyv önmagában nem bánt, csak akkor ha bántás céljából vesszük a kezünkbe. Ha negatívan gondolunk rá, előbb utóbb felépül bennünk a negaztív kép. Nem hiszem, hogy ez célravezető. Ugyanakkor nem erre a világra rendezkedek be. Átutazó vagyok, és az utazásom idejét ütöm el egy két emberi beszélgetéssel, ha majd lesz, munkával, valami felépítésével, szeretetem továbbadásával / borzasztóan szeretek élni, Isten csodálatos ajándéka az élet, élvezem minden egyes percét, még azokat is, amit néha az aggódás, és a félelem, a vita mérgez meg, egyszóval hálás vagyok az életemért, és Nem! Nem vagyok unalmas, csak mert több könyvet olvasok mint te, nem vagyok unalmas, hisz nincs olyan jó memóriám, mint sokaknak. Na, tessék, kimondtam, nem vagyok okos, maximum olvasott, de az is csak kis mértékkel.
Az ismeretszerzést körrel szokták leírni. Képzeljük el, hogy minnél több ismeretszerzést végzünk, annál jobban realizáljuk azt, hogy mennyire nem tudunk semmit. Hát nekem ezért fontos a Biblia. Egy biztos talaj, egy életvezetés, hogy ebben a mindenségben van reason/ok, amiért én létezem. Így elszomorítva pár embert, kezembe véve egy könyvet, remélem, hogy megtalálom a következő jó könyvet a betűk között.
Később jön majde egy két könyvkritika, nem leszek profi, nem leszek mélyenszántó, csupán azt próbálom meg továbbadni, amit én kaptam. Megkeresem a lócitromkupacban az újra elvethető magvat, azt kiemelem, és elvetem. (Levente Péter mesélte, hogy apukájával játszották ezt, amikor még kis gyerek volt, és újra elvetették a magvakat, igazán megragadó történet, remélem én is képes leszek újra elvetni egy két magot a könyvekből)
endre
SDG
Találkoztam olyan anti intellektuelekkel, akik azt mondták, hogy semmilyen könyvre nincs szükségünk, csak a Bibliára. Nos ez csak fél igazság. Hiszen az az egy könyv, a Biblia, az mind felett áll. Ez számomra nincs benne a versenyben. Ez magától érthetődően ott van a nyertes listán. Az a könyv az, amit ha kinyitok akkor összeállnak úgy a betűk, hogy megértsem mit akart mondani számomra a szöveg. Mi az üzenete, az nem mindig jön át annyira mint szeretném, sőt sokszor könnyen látom meg azt az értelmét, ami egyébként nincs is benne a szövegben, de hát vállalom. Ennyi.
De ami ezen felül van, az tesz minket emberekké. A kérdések, nem is tudom, mintha kérdések és írás nélkül már nem olyan emberek lennénk. Tudás nélkül vajon szükségünk lett volna arra, hogy számunkra valaki lejegyezzel ezeket a sorokat, amit a bibliai idők emberei megtettek. Szükségünk lett volna arra, hogy szabályok, és életvezetés nélkül éljünk. Hiszen ha már kérdezünk, akkor a jó személytől kérdezzünk nem?
Szabályok megalkotásával feltétlenül szükségessé vált, hogy leírjuk azokat, jegyezzük meg őket, hiszen az ember véges lény, erős jóakarattal sem képes megjegyezni teljesen teljes könyvet, ha pedig igen, akkor az egy különc, és csak a könyvekkel tölti az idejét. Annak azt üzenem, szólítson meg egy embert, nem olyan gáz! Hiszen, ha nincs közös témátok, még akkor is ott van több mint 7 milliárd ember a földön, akit megszólíthatsz, csak találsz valakit, akivel közös nyelvet beszélsz.
Ha pedig már a szabályokat lejegyeztük, akkor csak kell valamit köré írni, hiszen még csak az írás csontvázát tartjuk a kezünkben. A húst, a lelket a történetek adják bele, ami értelmet, és eredetet ad, az írásnak. Azért kell írni, mert... Hát ezért gondolom, hogy szükséges a Biblián kívül mást is olvasni. Közösségi lények vagyunk. Nem mi választottuk ezt, de ha felismerjük ennek előnyeit, akkor csoportokba tudunk verődni, hogy közösségi életet éljünk, azon belül a mi kis apró életünket. Számomra az az életvezetés, amit a Biblia közvetítésével kaptam nélkülözhetetlen, de nem tudom ezzel beérni. Fontos, hogy megértsem, miért van ez az életvezetés, miért nem tudok rá nemet mondani, és mások miért mondanak rá igent. Ezeket a történeteket pedig meg lehet osztani egymással, mit is mondjak, hát úgy, hogy leírom őket, elmondom őket. Mi esetünkben maradjuk a leíromnál. Így nem tudok azokkal egyet érteni, akik annyira a könyvek ellen vannak. A könyv önmagában nem bánt, csak akkor ha bántás céljából vesszük a kezünkbe. Ha negatívan gondolunk rá, előbb utóbb felépül bennünk a negaztív kép. Nem hiszem, hogy ez célravezető. Ugyanakkor nem erre a világra rendezkedek be. Átutazó vagyok, és az utazásom idejét ütöm el egy két emberi beszélgetéssel, ha majd lesz, munkával, valami felépítésével, szeretetem továbbadásával / borzasztóan szeretek élni, Isten csodálatos ajándéka az élet, élvezem minden egyes percét, még azokat is, amit néha az aggódás, és a félelem, a vita mérgez meg, egyszóval hálás vagyok az életemért, és Nem! Nem vagyok unalmas, csak mert több könyvet olvasok mint te, nem vagyok unalmas, hisz nincs olyan jó memóriám, mint sokaknak. Na, tessék, kimondtam, nem vagyok okos, maximum olvasott, de az is csak kis mértékkel.
Az ismeretszerzést körrel szokták leírni. Képzeljük el, hogy minnél több ismeretszerzést végzünk, annál jobban realizáljuk azt, hogy mennyire nem tudunk semmit. Hát nekem ezért fontos a Biblia. Egy biztos talaj, egy életvezetés, hogy ebben a mindenségben van reason/ok, amiért én létezem. Így elszomorítva pár embert, kezembe véve egy könyvet, remélem, hogy megtalálom a következő jó könyvet a betűk között.
Később jön majde egy két könyvkritika, nem leszek profi, nem leszek mélyenszántó, csupán azt próbálom meg továbbadni, amit én kaptam. Megkeresem a lócitromkupacban az újra elvethető magvat, azt kiemelem, és elvetem. (Levente Péter mesélte, hogy apukájával játszották ezt, amikor még kis gyerek volt, és újra elvetették a magvakat, igazán megragadó történet, remélem én is képes leszek újra elvetni egy két magot a könyvekből)
endre
SDG
Megjegyzések
Megjegyzés küldése