Tisztázva

Azt hiszem megtalálni a megfelelő hangot, és a megfelelő hanggal hozzákezdeni valamihez, nos ahhoz idő kell. Van aki maga körül zenével vagy egy jó kávéval körbebástyázva, van aki korrektort tart fent, mert nem tud helyesen írni /számomra is lehet hogy érdemes lesz egyet beszerezni, de lehet hogy nem/, de mind rákészülünk valahogy. Nos ez nálam kicsivel összetettem, és hosszadalmasabb volt.

Inkább úgy gondolnám, elkezdem, mint, hogy tovább húzzam. Elkezdem, akár egy jó könyvet és remélem, hogy az itt megosztott böffenéseim, amelyek visszatükrözik egy egy pillanatomat, és amelyet mindenféle kockázat nélkül bárki olvashat, sőt kritizálhat /jómagam is kockázat nélkül írok, nem látok senkit, csak a klaviatúra zümmögése, és a ventillátor csattogása, ami elsődlegesen élményt jelent/.

Blogolni, nos az egy életérzés. Nem vállalok felelősséget, és nem látom az emberek arcát. Írok amit akarok, nem teszek fel reklámot, de akkor legalább vállalom azt amit leírtam. Nem kell mindennel egyet érteni amit leírok. Hiszen egy könyv is csak arról szól, ami benne van. Semmi több. Tisztáznám, hogy egy könyv az nem valami félelmetes dolog. Volt már kalandom 2-3 könyvvel, és biztosíthatok mindenkit, nem ártalmas kaland, sőt. Meglehetősen biztonságot nyújtó, valami hasonló mint a blog, de ott egyszerűen csak más az irány. Meg különben is, mi az értelme ennek a rakat betűnek, ha nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Menj keress magadnak való nyelvet. Mint aki fogja magát, és elmegy más könyvet olvasni. Tedd te is azt, ha nem egy nyelvet beszélünk.

Írni ugyanakkor valami őrülten pofátlan dolog. Visszaélek az emberek minennapjaival, az óráival, perceivel. Azt hiszem, hogy ez lehet egy fajta kifejezésmód, hogy az emberek végre megértik azt a sok feszültséget, ami bennem van. Lószart. Elrabolom a drága idejüket, és még én járjak jól, mert ahelyett, hogy beszélgettél volna, engem választottál. Na de manapság így megy ez.

A félelmekkel és lehetőségekkel teli világban kell valami, ami kiszakít minket a valóságból, mert nem bírjuk azt feldolgozni, vagy csak nem tudunk vele együtt élni. Pedig a mi kreálmányunk, semmi egyéb. Mi tettük ilyenné- persze vannak az életünket magasabb körben befolyásoló tényezők, és nem, nem az NLP-re gondolok, vagy az agykontrollra, de még csak véletlenül sem a színterápiára. Nem! Tisztázzuk.

Azzal hogy ide tévedtél, azt kockáztatod, hogy itt fogod tölteni az időd egy részét, folyamatosan visszanézel, és nem fogod bánni, ha egy jó tv-sorozat helyett a monitoron a betűk halmazát nézed, és azzal, hogy ide bámulsz, én azt feltételezem, hogy bizony nagy eséllyel egy nyelvet beszélünk, és le tudom kötni a gondolataimmal a figyelmedet. Kérdezz! Nem biztos, hogy azt a választ kapod amit szeretnél, de ez így van rendjén. Vannak válaszok, és van az én válaszom, és van a te válaszod, de mindezek felett ott van a válasz, ami nem egyéb, mint hogy nem vagyunk egyedül, és van egy harmadik válasz, amit neked kell meghallani. Keresztyén vagyok. De keményen ám. És most éppen egy nagyon dühös keresztyén, mert tudom, hogy változtatni kellene az emberek életén, de nem tudom, hogy ezt az adott politikai vezetés miért nem teszi meg. Persze, azt már a rómaiak óta tudjuk, hogy a pénznek nincs szaga, de ezt miért csak mi érezzük, és nem ők? Ha ismersz valakit, akit én ugyan nem ismerek, de az a valaki ismer valakit, akkor már el lehet mondani, hogy az ismerősőd ismerősének le vagy kötelezve, és ezálatal az ismerősödnek is. Mit jelent ez? Kicsit kifordítva élünk, nem járjuk az egyenes utat, nem válaszolunk arra, ami a kérdés, mert hát tudjuk, hogy mindennek megvan a neve. Hofi csinálta jól. Ő bezárta az egyik jelenetben az ajtót, amikor zártosztályon volt, hogy ezáltal is kinyissa azt, nehogymár valami hülye bejöjjön. Így van ez. Mi vagy bent vagyunk, vagy kint. Nincs olyan, hogy valaki az ajtóban áll. Ha már ide jöttél erre az oldalra, akkor légy a vendégem, az én cukrászüzememben betűt árulnak, meglehet nem lesz minden ínyedre, meglehet, úgy gondolod dilettáns vagyok, meglehet úgy látod, hogy túl sokszor ismétlek meg egy gondolatot, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek. Figyelek, és azért foglalkozok ennyi mindennel. Azt hiszem, hogy én megalkottam egy új szakmát. Megfigyelő vagyok, úgy nem érzem magam otthol sehol, mert nem ismerek senki, aki ismerne valakit- fejezze be mindenki a gondolatot- és ezért munkanélkül vagyok. Így lett nekem lehetőségem figyelni. Ez pedig egy hálátlan feladat. Bár ne volna lehetőségem figyelni, félek akkor is kikérődznék,a sötétből a nappalra, hogy megnézzem, mi van odakint.

Lehet, hogy kicsit csapongok. De most az első bejegyzémeset bezárom. Keresztyén vagyok. Szókimondó, néha szétszórt, de őszinte. Nem tudok bizonyos dolgokban kompromisszumot kötni, és nem hagyom, hogy helyettem bárki is gondolkodjon. Velem lehet, de nem helyettem! /köszönet Levente Péternek/

Megjegyzés. Miért a nagy betű? Nos mert vaksi vagyok! Így nem fárad annyira a szemem, egy egy szóáradatkor. Remélem nem vagyok túl rémisztő, és idővel egy két illetőt rendszeres látogatómként fogadhatok.

endre

SDG