Kifaroltam

Nem vagyok gyáva. De tényleg nem. De ezt nagyon nem akarom bizonygatni. Kifaroltam.

Amikor egy könyvet a kezembe veszek, akkor adok neki egy esélyt. Van egy kevés ideje, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Amennyiben ez nem történik meg, hát gyorsan továbbadok rajta, és visszaviszem a könyvtárba. 

De ha nem kelti fel az érdeklődésemet, én nem is tudom. Ez olyan mint amikor valaki a világvége Iceland-en várja az új harry pottyert, és tudja, hogy az nem fog megérkezni a vulkáni hamuk miatt. Amikor pedig megérkezik, magába fordul, elkezdi olvasni, és csak annyit kérdez, hogy ez most valami vicc? Nem azt mondom, hogy nem fogom elolvasni, de ez most valami vicc? 

Ezzel kezdi az utolsó anyagot? Ezzel akar ez engem megetetni? Na neee. Az én szememet meg nem szennyezem ezzel, az már biztos! 

Nem tudok elolvasni egy könyvet, az nekem olyan, mint ha valaki nem tudja megvarrni a kedvenc ruháját, nem tud elmenni a nagynénit vagy nagybácsit meglátogatni. Lesújtó. Kifaroltam, nem haladok tovább, megjegyzem lehet, hogy nem is baj. Fejemben elraktároztam, és a polcra tettem a könyvet. Majd ha energiámat oda tudom fordítani, figyelmemet, nem fogja más téma elvonni - amit megjegyzem nem sok eséllyel látok - akkor majd elolvasom. Addig is, vállalnám a kifarolást, nem azért, hogy beismertem, bénáztam - annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem lesz rá időm, vagyis bénáztam - hiszen ki ismeri azt be állandóan? A végén már úgy érzi magát az ember... inkább hagyjuk.

Lehetőséget adok még a könyvnek, de nem biztos, hogy a közeljövőben. A továbbiakban pedig más irányba fordulok. Kiásom a kicsi életem autóját, és elindulok a halál teológiai értelmezése irányába. Ez lesz az első dobásom. Nem lesz nagy dobás, de azt hiszem ezt tudom, ezt kell bevetnem. Ez ugyanis a keresztyénség egyik gyújtópontja, a halálban rejlő körforgás. Nagypéntek-Húsvét-Pünkösd. Mi ez, ha nem a halál teológiájának legjobb célpontja. Halál- Feltámadás- A remény beteljesülésének elindulása/bárki az utolsóhoz jobb címet tud, ossza meg, vállalom. 

A közeljövőben jön még egy két levél, és újra átalakulok. 

Addig is So long everyone!