Egy történet. Nem több. Aztán több. Nem egy. Így kezdődik a film. Egy igazán remek film, ami elgondolkodtat, és kiragad minket a székből, fotelből, vagy ahonnan majd megnézzük. Aki nem szereti a romi filmeket, az ne nézze. Én nekem tetszett a lehetetlen, és a hitetlen romatikus kalandja a képzelet világába. Ha nincs ott, és látod, akkor már majdnem kész egy történet. Ez történik amikor a béna író, akinek elege van mindenből, és csak inni akar, és elvonul egy szigetre, ahol létrehozhatja a maga kis börtönét, vagy inkább királyságát, az önsajnálatra. Nem tehet róla, nem rajta múlott, egy egyedülálló- később kiderül, éppen válni készülő anyukát talál a szomszédban.
Hát, ez a két történet, az író, és a kis család. A többi csak a köréjük írt események, amelyek, mint a hullám, meg meg csapják a partot. Nem zavarnak sok vizet, csupán lassan mossák a partot.
Nos, ahogy levezeti a director a film menetét, az kicsit unalmas lehet néha, de nem rossz. Összességében, átjött az a számomra, hogy mi is az a képzelet/imagination/. Igazán megnyerő karakterek. Mintha mivelünk történne mindez, és mégis egy elképzelt történet, mert nem velünk történik. Fura nem?
Nos mindenkinek ajánlom a filmet megtekintésre, amikor, ha jön kicsiny hazánkba.
Megjegyzem, már tisztára beleéltem magam a történetbe, szinte magával ragadott, hogy úgy mondjam próbáltam én is részese lenni a történetnek. Ilyen egy film. Egy elmondott történet, és mindez részese akar lenni a te történetednek. Semmi egyéb. Kicsit személytelen, de mégis, rajtam áll, hogy életre keltem e a történetet, vagy sem. Megőrizhetem például azt, amit a director át akart adni. Egy jó viccet, mozdulatot, vagy éppen csak egy csattanót a végére.
Nem azért szeretem a jó történeteket, mert olyan egyediek, vagy mert még soha senki nem csinált róluk filmet. Lehet jó remake filmetcsinálni. Egyszerűen attól függ az egész, hogy ismerem e azt a történetet, amit az a színész játszik. Szokatlan tudom, de nem ugyanazt a történetet játsza egy francia és egy amcsi, mégha tényleg ugyanazt a történetet is játsza, kicsi eltéréssel /magas szőke/magas barna felemás cipőben/. Egyszerűen más. A karakter, a grimasz, a zene, a háttér, az emberek, az arcok, a mozdulatok, és a hullámzó tenger a jelenetek körül. Mindig valami más- erre egyébként azt gondolom, hogy Dickenstől a Karácsonyi ének a legjobb példa- jó 10 évente kötelező jelleggel valaki újra írja, újra formálja, és megeleveníti a vásznon, mintha azz emberek máregyre kevésbé tudnának olvasni, és nem is működne úgy a képzelőerejük/ I'm wondering, hogy lesz e az embereknek képzelőerejük, el tudják e majd képzelni azt, hogy milyen az a kertben szaladgálni, milyen az, homokvárat építeni, úgy hogy te magad már 20 felett vagy bőven, vagy egyáltalán csak gondolni valamire amit nem lát az ember, de éppen csak elképzelte.
Előzetese...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése