A napokban eléggé úgy éreztem magam, mint akinek szüksége van egy újrakezdésre. Nem, nem egydül a kapcsolatokról beszélek. Mintha új szoftvert töltenél fel, és ez ideig óráig eltart.
Ha elnézel egy parancssort, akkor muszály vagy másképp folytatni. Muszály vagy, várni. Ilyen azt hiszem egy arcüreg gyulladás is. Amikor muszály vagy másképp folytatni. Mondjuk 2 napot összevonva, mert így talán hamarabb végzel, vagy mert így talán jobban el tudod mondani a saját kicsi leírt utadat.
Nem leszek hosszú.
Nem tudom jobban leírni. Azt tudom, hogy Istenhez nem lehet kényelmes úton eljutni. Nem olyan, mint egy lógás a suliból. Nem lehet Istenhez lógni. Idő kérdése az egész. Ez az elmúlt két nap tanúsága... More to come, az arcüreggyulladás után nagytatarozás vár a két fogamra... Egyre jobban azt érzem, hogy Isten a fájdalom és a nagyon más nézőpont alapján akar megtanítani arra, hogyan lehetnék jobb követőjévé.
Még egy. A gyerekek nagyon logikusak. Jó kérdéseik vannak, csak néha szemtelenek, amennyi kérdést tudunk válaszoljunk meg, hátha újjabb kérdéseik lesznek. Úgyhiszem Isten is így van ezzel, amennyi kérdést tud, megválaszol, Egyébként pedig vár, hogy újabb kérdéseim legyenek.
Ez van mostanság egyre többet előttem, János evangéliuma 1-ből. Új fordtás
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése