Gyakran le akarok mondani a passzivitásról. Nem egyszerű. Nem egyszerű az emberek félé, a mellettem ülő felé megnyílni.
Az utazás legnehezebb része az Istenfelé fordulás, meg hogy a szembejövőket meg tudjam szólítani. Jó lenne valami bíztatót mondani. Jó lenne, szót váltani. Nem megy. Van, aki azért megy szembe, mert nem ismer más irányt, van aki azért megy szembe, hogy ő éppen ott találja meg Istent. Nem egy kapun lehet belépni az Isten országába, Jézuson keresztül bárhol beléphetünk.
Van amikor önmagammal kerülök szembe. Egyszer - ezt Billy Graham áhitatos könyvében olvastam- egy kínai misszióban valami híres fazont keres a rendőrség. Őrült nagy pánik, és hát már nem volt idő elbújni. Hát az Úristen segített elbújni. A történet szerint jön a rendőr, és kérdezi, hogy nem látta XY-t? Válasz, nem én is őt keresem, mert nekem is sok bajom van vele...-persze nem vitték el...de akkor is...
Nem látjuk a fától néha az erdőt, Isten hatalmas szabadítást készít nekünk, a legnagyobb bajom, igen, sokszor magammal van. Nem vagyok elégedett, nem vagyok eléggé ....... mindenki fejezze be magának, azt hiszem menni fog...
Nem csak bajom van magammal, de Isten meg akarja mutatni, hogy néha mennyire oktalanok vagyunk, és egy apró mosoly, örömcsepp a másik ember számára olyan úton jut el, hogy mi azt nem is látjuk... de eljut...
....azzal pedig, hogy eljut, már nem is olyan nagy bajom van magammal, hanem sokkal inkább azzal, hogy vajon jó eszköze vagyok-e Istennek...
Oda kell fordulni hozzá, még ha nem is hallom a hangját, oda kell tekintenem rá, mert lehet, hogy a világ meg akar törni majd bennünket, azáltal, hogy másodrangúnak titulálnak, de a világ már sehol nem lesz, amikor a Mi urunk az ő Országába behív bennüket. Ez nagy dolog, ez jó dolog, ez készülőben van! Azt hiszem mára ennyi... Sajnos elfoglalt vagyok, de igyekszem arra, hogy odatudjak fordulni hozzá, hiszen már Közel van...
Lassan eltelt 3 és fél hét. Eredmény? Minden nap igyeskszem imádkozni, minden nap igyekszem keresni az Ő akaratát, és meglátom, megélem az apró kis csodákat... Már látom a fényt... Múlik a sötétség!
Az utazás legnehezebb része az Istenfelé fordulás, meg hogy a szembejövőket meg tudjam szólítani. Jó lenne valami bíztatót mondani. Jó lenne, szót váltani. Nem megy. Van, aki azért megy szembe, mert nem ismer más irányt, van aki azért megy szembe, hogy ő éppen ott találja meg Istent. Nem egy kapun lehet belépni az Isten országába, Jézuson keresztül bárhol beléphetünk.
Van amikor önmagammal kerülök szembe. Egyszer - ezt Billy Graham áhitatos könyvében olvastam- egy kínai misszióban valami híres fazont keres a rendőrség. Őrült nagy pánik, és hát már nem volt idő elbújni. Hát az Úristen segített elbújni. A történet szerint jön a rendőr, és kérdezi, hogy nem látta XY-t? Válasz, nem én is őt keresem, mert nekem is sok bajom van vele...-persze nem vitték el...de akkor is...
Nem látjuk a fától néha az erdőt, Isten hatalmas szabadítást készít nekünk, a legnagyobb bajom, igen, sokszor magammal van. Nem vagyok elégedett, nem vagyok eléggé ....... mindenki fejezze be magának, azt hiszem menni fog...
Nem csak bajom van magammal, de Isten meg akarja mutatni, hogy néha mennyire oktalanok vagyunk, és egy apró mosoly, örömcsepp a másik ember számára olyan úton jut el, hogy mi azt nem is látjuk... de eljut...
....azzal pedig, hogy eljut, már nem is olyan nagy bajom van magammal, hanem sokkal inkább azzal, hogy vajon jó eszköze vagyok-e Istennek...
Oda kell fordulni hozzá, még ha nem is hallom a hangját, oda kell tekintenem rá, mert lehet, hogy a világ meg akar törni majd bennünket, azáltal, hogy másodrangúnak titulálnak, de a világ már sehol nem lesz, amikor a Mi urunk az ő Országába behív bennüket. Ez nagy dolog, ez jó dolog, ez készülőben van! Azt hiszem mára ennyi... Sajnos elfoglalt vagyok, de igyekszem arra, hogy odatudjak fordulni hozzá, hiszen már Közel van...
Lassan eltelt 3 és fél hét. Eredmény? Minden nap igyeskszem imádkozni, minden nap igyekszem keresni az Ő akaratát, és meglátom, megélem az apró kis csodákat... Már látom a fényt... Múlik a sötétség!
Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! Lukács 17,21
Megjegyzések
Megjegyzés küldése