Egy percet sem terveztem meg belőle, egy oldalt sem találtam ki, egy kicsit ad-hoc lett... De ma már nem bírom tovább. Meg kell állnom, sirni... Rövid életem során elég sok emberi fájdalmat láttam, és elég sok emberi tragédiát. Az elmúlt egy hónapban is láttam 3-at is ebből. Amikor valami apró lángot látok a diák szeméből kihunyi, amikor megtudom, hogy nem élnek már együtt a szülők, mert valamelyik nap szétköltöztek, és hogy ez őtis annyira hirtelen érte......
Ő nem tudja, hogy miatta nem fognak együtt maradni-ó jajj milyen tragédia az is, hogyha a gyerek miatt van együtt a szülő...
Hm... próbálok mély levegőt venni, és kérni Istent, adjon nekik erőt, a diákoknak, az ismerősöknek, akiknek most minden összetört. Kedves olvasóm, nehéz ezt leírni, talán te is találkoztál hasonló emberi tragédiával, vagy ami még rosszabb, te magad is átmentél ezen, és felteszed a kérdést, Mi végre???
A döntéseknek mindig következménye van, és nem csak a mi életünkre. A történelemben így volt ez mindig. Nem kérdezte senki, milyen sebet okoz, csak mozgattak milliós embertömeget, hogy minden szép és jó legyen. Nem lett minden szép és jó, mert a súlyok egymásra rakódtak, és odabent, nagyon sok ember életében valami hatalmas hiány keletkezett, a békéért, a nyugalomért, és úgy egyáltalán, az igazságért.
Hol van Isten a bajban? Hát, a legnehezebb választ, ebben a szomorú pillanatban, most ott találom, hogy melletted. Ott áll melletted, hogy kisírd magad neki, és ott áll melletted... Nem érzed? Nem látod? Nincs akit megölelj? Sírd ki, tárd ki a szíved neki... Ott van, tudom. Nagyon unalmas lenne az univerzum, ha egyedül lennénk...
Nem, nem a reinkarnáció, nem nem más egyéb csodás dolgok, de sokkal inkább az itt és mostban meghozott döntés a fontos. Folytatni kell a húsvét felé megtett lépéseket, és le kell mondanunk a passzivitásból. Nincs az a vár, ami megvédhetne bennünket a külvilágtól. Nem kívüle, benne kell élnünk, ezt mondja Jézus. Benne kell embernek maradnunk, úgy, hogy mások is azok maradjanak. Ez a mai nap margójára. Habár még szomorú vagyok, de imádkozni fogok az összetört életekért, Isten adjon nekik erőt...
Ez a vers van még a mondandómban- 30 másodperc után kezdődik... :)
Ő nem tudja, hogy miatta nem fognak együtt maradni-ó jajj milyen tragédia az is, hogyha a gyerek miatt van együtt a szülő...
Hm... próbálok mély levegőt venni, és kérni Istent, adjon nekik erőt, a diákoknak, az ismerősöknek, akiknek most minden összetört. Kedves olvasóm, nehéz ezt leírni, talán te is találkoztál hasonló emberi tragédiával, vagy ami még rosszabb, te magad is átmentél ezen, és felteszed a kérdést, Mi végre???
A döntéseknek mindig következménye van, és nem csak a mi életünkre. A történelemben így volt ez mindig. Nem kérdezte senki, milyen sebet okoz, csak mozgattak milliós embertömeget, hogy minden szép és jó legyen. Nem lett minden szép és jó, mert a súlyok egymásra rakódtak, és odabent, nagyon sok ember életében valami hatalmas hiány keletkezett, a békéért, a nyugalomért, és úgy egyáltalán, az igazságért.
Hol van Isten a bajban? Hát, a legnehezebb választ, ebben a szomorú pillanatban, most ott találom, hogy melletted. Ott áll melletted, hogy kisírd magad neki, és ott áll melletted... Nem érzed? Nem látod? Nincs akit megölelj? Sírd ki, tárd ki a szíved neki... Ott van, tudom. Nagyon unalmas lenne az univerzum, ha egyedül lennénk...
Nem, nem a reinkarnáció, nem nem más egyéb csodás dolgok, de sokkal inkább az itt és mostban meghozott döntés a fontos. Folytatni kell a húsvét felé megtett lépéseket, és le kell mondanunk a passzivitásból. Nincs az a vár, ami megvédhetne bennünket a külvilágtól. Nem kívüle, benne kell élnünk, ezt mondja Jézus. Benne kell embernek maradnunk, úgy, hogy mások is azok maradjanak. Ez a mai nap margójára. Habár még szomorú vagyok, de imádkozni fogok az összetört életekért, Isten adjon nekik erőt...
Ez a vers van még a mondandómban- 30 másodperc után kezdődik... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése