Ugrás a fő tartalomra

Böjt 22.

Nem is sejtettem, de egy apró emberi gesztussal ma fura dolgot tettem, egy fél szelet süteményt vittem egy ismerősömnek. Igen. Böjtölt. És valószínüleg pont a süteményről mondott le, mert úgy megörült neki.

Szóval nem értem pontosan, de ha jól értettem, akkor kapott egy kis apróságot, és nem megszegett valamit, hanem élt az ajándék adta lehetőséggel. Nagyon jó. Örülök, hogy egy percre adhattam neki valamit. Hát persze itt a nagy kérdés, hogy akkor nem kéne-e adni minden nap neki valamit? Persze, nem fogok, mert akkor tudom, hogy az apró kis hátsó gondolat mondatja ezt velem, de húsvét előtt, még lehet, adni fogok valami apróságot neki....Meglátom.

Nem is gondoltam, hogy a mai nap egy ilyen kanyart fog hozni. Meglátni. Ha csak azt akarom meglátni, amit mindenki más, akkor divatbuzi leszek, akkor olyan ember leszek, aki másokat, híresebb embereket majmol. Ha nincs saját véleményem, és nem tudom magamat elhelyezni az ő véleményükhöz képest, akkor igazán nagy a baj.

Megtalálni a helyemet, megtalálni az apró kis csodákat más emberek életében. A héten egy gyerek jött oda hozzám, hogy ő elkezdett Bibliát olvasni, ma pedig ez, és még nincs vége a hétnek-megjegyzem úgytűnik húzós arcüreggyulladásom van, de küzdök, ott akarok szombaton lenni... Hogy hol, azt remélhetőleg bele tudom szőni a 25. napi írásba... :)

Szóval haladni előre, hagyni, hogy Jézus körülvegyen bennünket, nem törődni azokkal akik nem képesek apró csodákat látni, és azoknak még örülni. Meglátni.
Amit Isten készített, amit Jézustól tanulhatsz, és amit tudatlanul is, de másoknak adhatsz!

Meglátni, és segíteni megláttatni másokkal is Isten hatalmas csodáját.

Megjegyzések