Ugrás a fő tartalomra

Böjt 25.

Mégha néha nem is látod a célt, érdemes útnak indúlni.

Az úton nem vagy egyedül, sokan elkísérnek.

Néha meg is fáradsz, a velük töltött idő sokmindenért kárpótól viszont.

A fényképek, az emberek, az emlékek végül majd összefognak állni egy nagy élménnyé. Mint amikor Jézus és tanítványai több évet töltöttek együtt... Együtt. Ezen van a hangsúly. Én amikor elkezdtem ezt a rövid kis gondolatsort akkor még nem gondoltam, hogy mennyire nem vagyok egyedül. Emberek vesznek körül, akik nagyon értékesek, és akik értékelnek.

Jézus is körül akar venni bennünket...Sőt, kísérni akar minket, nekünk csak hagynunk kell...

Milyen ez a vezetés, hát nem egy kiszolgáltatott állapot, de sokkal inkább egy ráhagyatkozás, mint amikor egy madár repül. Nem kiszolgáltatja magát a vak szélnek, de sokkal inkább ráhagyatkozik a széljárásra...


Megjegyzések