Az igazi nyereség

Ha az ember egy pillanatig úgy érzi, hogy elveszített is valamit, és annyira szeretné azt visszakapni, hiszen elveszítette, hogy azt már kimondani is nehéz!

Bármennyire is fájdalmas az elvesztés, mégis, az igazi nyereség az, ami feledteti a veszteséget, begyógyítsa a sebeket, és igyekszik erőt biztosítani ahhoz, hogy az ember összeszedje magát.
Nem az az igazi vereség, ha kikapunk, hanem ha feladjuk a háborút. Igazándiból fáj, ha elveszít az ember valamit. De mégis, örömmel, és nyugalommal töltheti az el, hogy visszanyeri azt, többszörösen is, és méghozzá úgy, ahogyan nem is gondolná. Az igazi fájdalom az, ha azt várjuk el Istentől, hogy legyen olyan, amilyennek mi képzeljük, szeressen minket, soha ne érjen minket fájdalom, de ha igen, akkor is csak annyi amit el bírok viselni. Nos, lehet, hogy ez így van, de lehet, hogy nem. Isten ugyanis látni akarja, hogy tudunk-e járni, mivel ha nem járunk, ha nem vállaljuk azt, hogy elesünk, és megütjük magunkat, azt hiszem az lesz az igazi fájdalom.
A nyereség pedig? Eljutni valahova úgy, hogyha el is esek, de akkor is tudom, Kitől tanulhatok tovább haladni, és járni. Ez számomra most az igazi nyereség, hogy akárhányszor elesem, tudom, hogy ő ott áll mellettem, és az ügyetlenségemet nézve, felsegít, és biztat. Az igazi nyereség ez most a számomra, hogy bíztatást kapok, és tudom, hogy ez nem embertől van, Isten ajándéka ez, a kegyelem.