Az élet megy tovább.
Már rég utaztam. A legutóbbi utazásom izgalmas volt, Narniában jártam, egy oroszlánnal, egy boszorkánnyal a ruhásszekrényen át. Most viszont, egy valóban új világba csöppentem. Ez egy vadregényes, mítoszokkal teli föld, amit részben már ismerek.
Valami borzongató érzés kerített hatalmába, amikor megláttam ezt a tájat. A mellkasom ki akart szakadni a helyéről, és ha a bordák nem állnak útjában, az ütő is megállt volna bennem. Hosszú hét után úgy gondoltam, hogy utazok, utazunk. Én, személy szerint megtanultam, hogy a világ a könyvek lapjain túl van, és hogy a gonosz nem látható dolgok mögött bújik meg, és mindig készülődik. Középfölde egy nagyon vadregényes világ. Szeretem ezt az országot, a lakóit, mert olyan hebehurgyák, olyan emberiek. Mindig harcolnak, haragosak, és ritkán van idejük egymásra, arra, hogy a büszkeségüktől túltekintsenek. Még holnap írok ezt azt, mert most még filmkómám van, még nem tértem vissza, de holnap még mesélek ezt azt...Addig is, hadd legyen itt egy fura dallam...
Nem ragozom, még tényleg kicsit át kell gondolnom a filmet. Igazán remek darab, végül is a Narnia Krónikái 1 megfilmesített darabját láttam utoljára moziban! Évek óta nem voltam moziban. De a helyzet nem változott! Ugyanaz a mozikúltúra, amit nem szerettem... de azért ez a történet...Középfölde...Na de szóljon a dal!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése