Először egy kicsit feszült voltam, majd azt mondtam, nem bánom, hiszen mi történhet? Mi történhet akkor, ha felveszem a nyúlcipőt, beülök egy rövidke időre egy filmet megnézni, magam mögött hagyva a külvilágot, nem törődve az éppen fölöttem repkedő poppkornok tömegével, és nem törődve azzal sem, hogy ez végül is csak rontja a hangulatot. Igyekeztem a filmre koncentrálni...
Úgy vélem sikerült. Elszakadni attól, ami idekint van, így tehát eddig 1 pont a film javára. Nem igazán éreztem mást, csak azt, hogy elfog valami melegség, és az egész bőröm borsódzik. Megnézném megint szívesen a filmet. Vagy lehet hogy el kéne olvasnom? Hm... Az utazás, ahogy ezt is annak fogom fel, mindig is nagy készülődéssel kezdődik, nagyon vártam az indulást, és ekkor feltűnt az ismerős zene, és az ismerős képek, tájak a Megyéről. Igazán varázslatos vidék, olyan könnyen odatudom képzelni magam a nagy bölcsességeket kitaláló, napjában számtalan ételt elfogyasztó hobbitok közé, akiknek a szőrős lábuk... Na de Bilbó, ő más volt. Nyugtalan. Ez nagyon tetszik. Kicsit mint én, nyugtalan, álmodozó, és rövid gondolkodás után bármikor belemegy egy kis bolondságba.
És az utazás, hát az valami mesés. Azok a lények, amelyeket soha nem láttál vagy hallottál. Érzed a nagy felkészülést, azt, hogy akár olvasod, akár nézed is a történetet, valahol a részeddé válik neked is ez a kaland, ez a nagy világvége hangulat, hogy valami készülődik. Ugyan mi már tudjuk a végét a történetnek, hogy végül heroikus küzdelmek árán győz az a bizonyos...De itt még csak kezdődik, itt még csak hozzá kezdünk a ráhangolásra. Hol vagyunk még itt a Gyűrű szövetségétől...
Ami leginkább megragadott, hogy én magam is odaképzeltem magam, nem tudtam másra gondolni, csakhogy felkészülök egy nagyobb, a gonosz ellen vívandó harcra, amit csak akkor nyerhetek meg, ha jól készítem fel magam. Nem lehet mást tenni tehát, elég kitartónak kell lenni, és elég kitartóan kell kérdéseket feltenni, hogy tudjon az ember mindig a helyes ösvényen járni. Kell egy kis agyafurtság, és kell egy kis egyenesség. Mert igazán az a nagy gonosz, amit nem vélünk annak, de mindennél többre tartjuk. Nem uralkodhat el rajtunk semmi úgy, hogy az elménket elborítsa, a szemünket pedig megvakítsa. Ha nem is lát a szem, akkor is látnia kell az elmének. Hiszen a gonosz /a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta...
Magával ragadó, mesés, igazán izgalmas világ. Egy olyan hely, ahol nem egybőlérnek utol a gondok, de érzed, hogy a nyomodban vannak. Egy olyan hely ahol tudod hogy lesz időd pihenni, és lesz időd futni egyaránt... Egyszer remélem eljutok ide én is...
Folyt köv...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése