Amikor valaki egy hosszú úton jár, akkor szeretne biztonságba hazaérni. Vegyük példának azt, hogy el akarunk jutni valahova. Akkor fel kell készülnünk arra, hogy mi oda el akarunk jutni. Először is, kell lista, kell utírány, és kell valami ami miatt mi oda akarunk jutni. Nos, ha mindez megvan, akkor meg kell találni az utazás módját. Én személy szerint félek a repüléstől, igy azzal biztosan nem fogok menni. Ettől függetlenül nem zárkózom el, ha tudom hogy ki a pilóta.
Lehet akár eső, hó, de ha elérkezik a nap, akkor menni kell, haladni kell. Azt tudom mondani, és amiért ez most bennem felbüffent, az a nem mindegy, hogy kivel utazunk. Nagy mértékben meghatározza azt, hogy milyen lesz az út hátralevő részéről a véleményünket. Milyen lesz az az utazás, az egy életet meghatározhat. Egyszer utaztam egy bécsi professzorral, és a vele való beszélgetésem azt határozta meg, hogy ezek után sokkal határozottabbnak éreztem magam. Hiszen, amit ő kitalált, azt ő meg is csinálta.
Abban biztos vagyok, hogyha el is tévesztjük az útirányt, az nem lehet olyan rossz, mert még akkor is van átszállásra lehetőség. Annál magasztosabb érzés ugyanis nincs, ha utazásunk egy olyan utazás, amit észre sem veszünk, hiszen csak úgy repülnek a percek. Észre sem vesszük, mert éppen az ismeretlen utitársunk megtanit minket arra, hogy mikor mire kell figyelni. Lehet, hogy idegesitő lesz, lehet, hogy nem lesz arra alkalom, hogy mindenre kitérjünk, és már az éjszaka is szétteriti a csillagos lepedőjét, de abban biztos vagyok, de tényleg, teljesen biztos vagyok abban, hogyha összehoz bennünket az égi gondviselés egy ilyen emberrel, akitől én sokat tanulhatok, akinek én sokat adhatok, és úgy tudjuk utunkat tovább folytatni, hogy meggazdagodva megyünk mindketten tovább... Hát kívánok mindenkinek egy ilyen utitársat, hogy lehessen olyan idegesítő véletlene az utazásának, amiből meggazdagodva kerülhet ki. Persze, néha nem tetszik az, hogy egy vadidegen fazon itten pofázik mivelünk, de ha úgy állunk hozzá, hogy az élet egy nagyon rövid időszakában egy levegőt kell szívni vele, hogy nincs más lehetőség arra, hogy eljussak egyik pontból a másikba, akkor legalább már megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet. Még akkor is, ha ez nem egy konkrét utazás, hanem életem egy rövidebb időszakát jeleni, amikor valahol dolgozom, valahol tanulok, és odavetődik mellém egy idegen útitárs...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése