Binyigli

Már meg sem vagyok lepődve. De mégis. Amikor tegnap este hazaindultam az egyetemi könyvtárból, nos, az a nap is úgy indult, mint a többi. Elindultam, és az arcomon eső szaldt végig. Esett. Nagyon örültem, az esőnek, sok esőre van szükségünk, ha már hó nem esik a sok bagós és tehén miatt, hiszen a bagósok füstölnek, a tehenek meg napi 200 m3 metánt engednek szabadon útjára, és szerintem ez okozzaa a globális felmelegedést ...
Na de ne térjünk el a bejegyzés tárgyától. Tehát, sötét volt és esett. Mint valami rossz horrorfilmben, egy ballonkabátos ipse kilpett az ajtón, szinte lépten nyomon arra gondolt, hogy haza kell mennie, mert otthol nem esik, és majd elmúlik ez a nap is. Fáradt volt, mert mögötte lerakódva volt a nap, a hét és a többi. Amint lépdelt az esőben, szinte érezte, ahogy lassan átázik a sapka rajta, a keze teljesen lehül a hideg esőtől. Arra gondolt éppen, hogy mit kéne este csinálni, amikor már nem itt lesz.

Gond nélkül előkapta az esőkabátot, majd magára terítette azt, hogy meg ne ázzon. Így, mostmár teljes volt a kép, éppen ugyanúgy nézett ki, mint bármely esőkabátos alak a sötétben.

Na, mosthogy megvan a kép, hozzá láttam a bicigli kilakatolásához. Normál esetben, a megfelelő kulcs szabályszerű alkalmazásával ez a művelet igazán egyszerű. Szóval még egy kisgyerek is meg tudja csinálni. Ám ez nem egy normál eset volt. A szakadó esőben, a gőzőlgő nagyteljesítményű lámpák fénye elkerült, így még az a nagyszerű lehetőség is megadatott, hogy rájöjjek, mennyire nem látok semmit! Mivel az alapműveletet terveztem végrehajtani, ezért nem volt semmi gond. Gondoltam ezt egészen addig, amíg a művelet szabályszerű végrehajtása után probléma merült fel. A kerék nem mozgott.

Ez, ugyebár egykerekű bicikliknél nem gond, hiszen ott egy kerék van, kinyitom és kész. De kétkerekű bicikliknél, amikor az első kerék szabadon mozog, és a hátsó kerék pedig mozgásképtelen, mert beakad, akkor ott valami nem stimmel. De mi lehet a baj...

Miközben törtem a fejem, és neztem, hogy mibe akad be a kerék - hiszen először a szakadó sötétben az tűnt fel, hogy nem forog -, de nem jöttem rá mi a gond, ezért nyugtáznom kellett, hogy semmit nem kapott fel a hátsóm. Ráadásul lassan jubilálok. Ez már a 14. kalandom, amit egy binyiglivel megtörtént. Mostanában megszaporodtak a paranormális esetek, melyek nem nyernek magyarázatot. A kerekek hol kilyukadnak, hol üvegtől, hol tüskétől, de főleg a kátyus utak okozta megrázkódtatásban szerzett sérülésektől. Szinte már azon lepődnék meg, ha egy bicigli kibírna nálam 1 évnél többet akármilyen problema nélkül.
És megvan!

Igen, kérem a binyiglin volt - mostmár múltidőben - egy hátsó kerékzár. Soha nem használtam, nekem még csak az sem tűnt fel, bár mostmár mintha rémlene, hogy van benne egy kulcs. De tényleg, gondoljátok azt, hogy buggyand vagyok, de nem tűnt fel, hogy van benne egy kulcs.

Hát igen, nem is tudtam, hogy mivel tudnám elütni az időt, vagy azt aki bezárta a biciglimet...

Minden esetre abban biztos voltam, hogy ez az esőkabátos alak, aki itt az esőben áll, nem feltétleül alkalmas arra a feladatra, hogy egy hajtűvel kinyithatná ezt a hátsókerék lakatot. Ami azt illeti tudtam, hogy keményebb eszközöket kell alkalmaznom.
Kértem telefonon segítséget, és igyekeztem szolídan mindenközben megközelíteni egy villanyoszlopot, de csak úgy apránként, nehogy valakinek szemet szurjon a dolog. Valaki éppen feltört egy biciglit!

Amikor a telefonos segítségem azt a tanácsot adta, hogy lehetőleg válogatott eszközökkel tegyem lehetővé a kerék rendeltetés szerű működését - bytheway, mondtam már, hogy tegnap reggel robogok a forgalomban, és leesett a láncom? - és toljam haza a binyiglit. Kicsit meglepett a dolog. Először azt hittem, hogy ez valami vicc, ez nem is velem történik, már megint, szinte röhelyesnek éreztem a helyzetet, és kedvem lett volna - mint aki eszét vesztette - olyan jóízűen röhögni, amiképpen egyik szakavatott évfolyamtársam szokta csinálni. De nem nevettem, mert esett, sötét volt, egy villanyoszlop pislákoló fényénél álltam, és éppen a saját biciglim feltörésén dolgoztam.
Kiváncsi vagyok, vajon Isten ugrált örömében, hogy ismét türelemre, szeretetre, és nyugalomra tanított? Nagyon bízom benne, hogy igen!

Így tehát, a művelet a következő képpen zajlott. Fogtam a kabátomat, levettem, erősebb szerszámot vettem elő, és a lakat működését nem rendeltetés szerűvé tettem, tudva azt, hogy holnap, azaz ma, úgyis eltávolítom, mivel soha nem használtam. Mind eközben azon járt a fejem, vajon mikor jön oda egy fakabát, és igazoltat, mikor kérik el az igazolványomat a biztonsági őrők, vagy kérdezik meg, mit csinálsz? Ehelyett az történt, hogy egy sötét estén, egy gőzőlgő lámpaoszlop pislákoló fényénél, a szakadó esőben, bőrig ázva, feltörtem a saját biciglimet, és hazatoltam. Next time...