Böjt 10.

Úton. A böjtben az ember úton van. Úton vagyunk a határainkhoz. Úton a szeretteinkhez, Isten szeretetéhez.
Vannak dolgok amelyek el akarnak bennünket választani. Talán ismerjük a nekem nincs elég időm kifogást...

Hát ez nem kifejezetten az én elképzelésem szerint van, mondjuk katolikus, vagy evangélikus, vagy református... Az igazságom, ami könnyen fogságba köthet, ami könnyen megfoghat és nem ereszt még akkor sem, ha már szabadulnék. Az én igazságom feladása feltétlen szükséges. Meg kell látni az Ő igazságát, amely meg nem érthető, de együttélni könnyebb vele, mint nélküle. Könnyebb Isten igazsgával szembesülni, hogy mennyire ember vagyok, hogy mennyire képtelen vagyok a saját döntéseimet hosszútávon igazolni. Amikor feladom a döntésemet, akkor talán közelebb kerülhetek az Isten megismeréséhez.

Ne hagyjam magam eltávolítani Istentől. Számtalan dolog fogja ezt megpróbálni, közén állni. De nekem nem szabad hagynom. Hogy-hát ez az igazi lehetőség. Hogy feladom az ellenállást. Leteszem a fegyvert, hogy én, egyedül döntsek, hogy az én háborúm follyon. Feladom. És meghívom a nagy stratégát, aki segít megvívni a harcot, amíg úton vagyok.

Nem vagyok egyedül az úton.

"Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be."
Hamvas Béla