Anselm Grün-nél azt olvasom, hogy a böjt, a gondolkodás, az Istenre figyelés gyógyító hatással lehet az életünkre. Hát. Nem tudom, én most padlót fogtam.
Nem mondom, hogy katasztrófa volt a mai nap, de azt hiszem, egy- két kellemetlen percem volt ma... Ha nem ismerem el, akkor nem tudom, hogy tanulok-e belőle. Nem szeretek egyháztörit tanítani, mert úgy gondolom, annak van a helye, hogy bibliaismeretet erősítsünk. Hamár belépett a lelkem egy templomba, akkor hadd jöjjön, aminek jönnie kell...addig viszont...
Vajon Isten hogy tanít bennünket türelemre? Ez a mai napi kérdés! Válasz: Kihívás...
A gyermek, aki olyan helyre van bezárva, egészen addig bulinak, és jópofának tartja a dolgokat, ameddig nem próbálják befogni a felesleges energiáit... Ez vagy sikerül vagy nem, de mindenesetre letöri a kedvét, hogy kiélje az energiáit- nem tanulni, kiélni... Nem beszélve arról, hogy a lelkem még csak most dekódolja a jelenlétemet...
A kudarcon át nem lehet türelmet tanulni, csak elkeserredést, egészen addig viszont nem tudok tökéletesebbé válni, amíg nincs kudarcélményem.
Vajon, ha mindig jól menne minden, akkor tanulnánk valami újat?
Ha mindig cukorkát osztogatnak, akkor egy idő után, már semmi izgalmas nincs a dologban!
Szeretnék Istenre jobban figyelni, a kudarcaimba is szeretném őt meghívni, ahogy egy norvég lelkész írta korábban, a szükségeimbe szeretném őt meghívni! Látja, és tudja, mire van szükségem... Hiszem, mert hinni akarom, hogy nem hagy egyedül a szükségeimben.
Nem lehet állandóan magason tartani a pozitív ingereket, mert akkor hozzászokik a szervezet...
úgy gondolom a folyamatosan ajándékkal elhalmozott élet hamar üressé válhat, ahol megvan minden, ott nincs fogalom a hiányról, és a kudarcról.
Egyenlőre Loading, folytatom a húsvétra készülést, a kudarcokban, a türelem tanulásában, és az utazásomban. Nagyon szeretek tanítani, annyi mindent kap az ember a pulyáktól :)
Betegség miatt kicsit összevissza lett, ma boot-olok....
Nem mondom, hogy katasztrófa volt a mai nap, de azt hiszem, egy- két kellemetlen percem volt ma... Ha nem ismerem el, akkor nem tudom, hogy tanulok-e belőle. Nem szeretek egyháztörit tanítani, mert úgy gondolom, annak van a helye, hogy bibliaismeretet erősítsünk. Hamár belépett a lelkem egy templomba, akkor hadd jöjjön, aminek jönnie kell...addig viszont...
Vajon Isten hogy tanít bennünket türelemre? Ez a mai napi kérdés! Válasz: Kihívás...
A gyermek, aki olyan helyre van bezárva, egészen addig bulinak, és jópofának tartja a dolgokat, ameddig nem próbálják befogni a felesleges energiáit... Ez vagy sikerül vagy nem, de mindenesetre letöri a kedvét, hogy kiélje az energiáit- nem tanulni, kiélni... Nem beszélve arról, hogy a lelkem még csak most dekódolja a jelenlétemet...
A kudarcon át nem lehet türelmet tanulni, csak elkeserredést, egészen addig viszont nem tudok tökéletesebbé válni, amíg nincs kudarcélményem.
Vajon, ha mindig jól menne minden, akkor tanulnánk valami újat?
Ha mindig cukorkát osztogatnak, akkor egy idő után, már semmi izgalmas nincs a dologban!
Szeretnék Istenre jobban figyelni, a kudarcaimba is szeretném őt meghívni, ahogy egy norvég lelkész írta korábban, a szükségeimbe szeretném őt meghívni! Látja, és tudja, mire van szükségem... Hiszem, mert hinni akarom, hogy nem hagy egyedül a szükségeimben.
Nem lehet állandóan magason tartani a pozitív ingereket, mert akkor hozzászokik a szervezet...
úgy gondolom a folyamatosan ajándékkal elhalmozott élet hamar üressé válhat, ahol megvan minden, ott nincs fogalom a hiányról, és a kudarcról.
Egyenlőre Loading, folytatom a húsvétra készülést, a kudarcokban, a türelem tanulásában, és az utazásomban. Nagyon szeretek tanítani, annyi mindent kap az ember a pulyáktól :)
Betegség miatt kicsit összevissza lett, ma boot-olok....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése