Meglepő dologra lettem figyelmes. Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egyedül az olvasásban, és nem vagyok egyedül a figyelésben. Ezt először is jó megélnem. Nem vagyok egyedül.
Mások is úton vannak. Lehetnek utitársaim, mégha néha nem is látom annyira azt amit szeretnék elérni. A mindennapokban lehet, hogy nem lemondással születik meg az odafigyelésem, a világtól való elszakadásom, hanem mondjuk a passzivitásról való lemondással. Azzal kezdtem el, hogy nem akarok egy helyben állni, nem akarok sodródni. Szembe akarok úszni az árral. És szeretném megosztani, hogy szerintem sikerült jobban odafigyelni Istenre. Nem tudom, ez tényleg olyan, hogyha elülteted magadnak a hit apró magvait, naponta egy kevés odafigyeléssel öntözöd, akkor előbb utóbb valami igazán érdekes fog kinőni...
Az apró lépéseink lehetnek apró fényforrások is mások életében... Két napja ajándékot küldtem a volt kollégáimnak Nyíregyházára. Egy foszforeszkálós keresztet, asszociálva arra, hogy Jézus hogyan válhat fénnyé a sötétségben... Remélem megkapták. Remélem nem vagyok túl bonyolult az üzenettel, és az apró fény eljutott hozzájuk...- a hittanosaimnak legalábbis bejött a dolog, talán évek múlva összeáll nekik is a kép.
Meglepődhetünk, ha Istenre tekintünk, mert a sötétben, amikor úgy érezzük, hogy utunk eléggé nehézre fordult, ő átölel bennünket. Nem látjuk, de érezzük a szorítását.
Úton vagyok, és habár ez nem egy kifejezett böjt, azt hiszem még sose vártam ennyire a húsvétot, és az új élet és béke lehetőségét...
Mások is úton vannak. Lehetnek utitársaim, mégha néha nem is látom annyira azt amit szeretnék elérni. A mindennapokban lehet, hogy nem lemondással születik meg az odafigyelésem, a világtól való elszakadásom, hanem mondjuk a passzivitásról való lemondással. Azzal kezdtem el, hogy nem akarok egy helyben állni, nem akarok sodródni. Szembe akarok úszni az árral. És szeretném megosztani, hogy szerintem sikerült jobban odafigyelni Istenre. Nem tudom, ez tényleg olyan, hogyha elülteted magadnak a hit apró magvait, naponta egy kevés odafigyeléssel öntözöd, akkor előbb utóbb valami igazán érdekes fog kinőni...
Az apró lépéseink lehetnek apró fényforrások is mások életében... Két napja ajándékot küldtem a volt kollégáimnak Nyíregyházára. Egy foszforeszkálós keresztet, asszociálva arra, hogy Jézus hogyan válhat fénnyé a sötétségben... Remélem megkapták. Remélem nem vagyok túl bonyolult az üzenettel, és az apró fény eljutott hozzájuk...- a hittanosaimnak legalábbis bejött a dolog, talán évek múlva összeáll nekik is a kép.
Meglepődhetünk, ha Istenre tekintünk, mert a sötétben, amikor úgy érezzük, hogy utunk eléggé nehézre fordult, ő átölel bennünket. Nem látjuk, de érezzük a szorítását.
Úton vagyok, és habár ez nem egy kifejezett böjt, azt hiszem még sose vártam ennyire a húsvétot, és az új élet és béke lehetőségét...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése