A Máté 14-ben lehet olvasni, hogy a tanítványok viharban vannak. Szörnyű vihar, de jön valaki. Valaki szembemegy a viharral, és az emberi lehetőségekkel, azokkal a hangokkal, hogy nekem nem kellenek mesék, hogy nekem nem kell ez a bigottság...
De Jézus szembemegy mindezzel. Nem felismerhető, de mindenképp drámai módon. Jézus velünk is szembe akar jönni. Mi gyakran kérdezzük, ki vagy? Miért jöttél ide... És igen, úgy nézünk ki néha mint egy idióta, aki a tükörbe bámul, de ha eltekintünk Schweitzer Jézusképéhez kapcsolódó kút mélyén rejlő képtől, akkor előbb utóbb, ahogy a történetben is, megjelenik Ő. Ebben a fejezetben több minden más is van, akit érdekel, olvasson utána abban a nagy fekete könyvben-mostmár tudom, színes kivitel is van...de, hogy a reakció.
Kicsit ilyennek érzem én ezt a 40 napot. Jézus szembe akar jönni velem.,, Nem a tükörképem, nem egy szellem, és ráadásul nem is huszonhat más valaki, ...
Miért hiszünk, talán félünk a vihartól, talán félünk attól, ami a vihar után van? Lehet, hogy egy tökéletes társadalomban, amely a legtöbb fejlettnek mondott ország, kiiktatjuk a félelmet, nem törődünk a rossz dolgokkal, mert Isten csak jót tehet mivelünk. De...
Ahogy korábbi példák mutatják, ezekben a társadalmakban is elgurul valakinél a gyógyszer, itt is van amikor összetörik valami valakiben-és persze, ilyenkor elővesszük hogy Hol volt Isten? Hol nem.... Emberek, úgy gondolom, hogy a helyén, és tette a dolgát. Nem fogunk örökké élni, vagy így vagy úgy egy másik élet vár ránk, és észre kell venned, Jön feléd, nem egy szellem, nem a más egyéb elgondolás kapcsán, hanem egészen egyszerűen azért, hogy megszólítson. Válaszoljunk erre a megszólításra mielőbb.... Bízzatok ,Én vagyok, Ne féljetek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése