Böjt 6.

A mai napom esős volt. Eláztam. És jólesett. Jólesett, mert szembe mentem az árall, mert mindenki azt kérdezte tőlem, miért nem használsz esernyőt? Miért sétálsz egyáltalán az esőben. Noormális vagy?

Röviden, mielőtt véget érne a nap, igen, normális vagyok néha... Aztán fogom magam és kimegyek az esőbe 2x elázni óránkét. Talán megfázok, talán nem, de valahogy egy rég nem volt nyugalom lepett meg, mintha átmosna teljesen, mintha erőt adna, ez a pillanat, ez az emlék, élmény, hogy szembe ússzak az árral.

Sheffield jutott eszembe, a smoky Sheffield... Az esős Yorkshire... Elég csak az angolokra gondolni, ők is szembe úsznak az árral. Kit érdekelne a jobboldali kormány, ha az egész világon az lenne, de a XX. századra szinte teljes európában balra került a kormány... így már nem is olyan értéktelen szembemenni a forgalommal, szembemenni a korral, így már valami szembemenni az európai tradicíoval... 

Jézus is szembement a forgalommal... Nem fogadta el a felületes megoldásokat, csak a teljes megoldás volt a jó...

Talán a mainapra ennyi. Szembe a hétköznapi meggondolással, ragaszkodni ahhoz, amit Tőle kaptunk...