Böjt 4.

Nehéz szavakba önteni egy napot, egy érzést, hogy mit is jelent továbbadni valamit, azt amit kaptam az életben.

Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett. by C. S. Lewis from Narnia

Talán csak zenével és tánccal lehetne kifejezni azt a tisztességet, amit Isten az embereknek hagyott. Nem csupán arról van szó, hogy egy remek bolygón élünk, -amit talán még mindig nem késő megmenteni - hanem olyan társaságot teremtett körénk, akik jó eséllyel hasonló modón éreznek vonzalmat valami nehezen érthető, és tapasztalható végső valóság felett.

Tegnap nem írtam bejegyzést. Ma pótoltam. Egyrészt, hogy értsük, úgy hiszem a Narniából jól ismert boszorkány sajnos még mindig sok ember életében jelen van. Félnek, és nem ismerik fel, honnan jön a félelmük, mit nyernek akkor, ha szembenéznek a félelmeikkel.

Nem járunk egyedül. Nem vagyunk egyedül. Nem sírunk a végtelen véletlennek, de sokkal inkább a végtelen körülöttünk levőnek! Nem vagyunk egyedül. De szabadok vagyunk egyedül lenni, sokkal inkább szabadok vagyunk önnálló döntésekre.

Lassan haladunk előre, és megkereshetjük Jézust. Megkérhetjük, hogy

Csak szólj, és meggyógyul az én szolgám... A mi döntésünk. Ahogy Narniában mondanák, mi döntjük el, hogy elngedünk-e Aslannak, vagy nem. Semmi ördöngősség. Csak el kell fogadni amit kínál... Holnap remélem folytatom a rendrakást, és az elmélyülést...addig is_


Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen.
by J. R. R. Tolkien