Ugrás a fő tartalomra

Böjt 9.

A békétlenség a mértéktelenségből támad... Frappáns megfogalmazás az ajándék könyvből, Anselm Grün tollából.

Néha lelassulunk a Jézuskövetésben, ahogy a figyelmünk is lankad. De ne feledjük, földi utunk ebben az Árnyékvilágban ha végetér, akkor válunk valóban szabadokká minden békétlenségtől. Akkor válunk meg minden mértéktelenségünktől, hogy lehessen a létezésünk Isten jelenlétében megélt. Ez a jelenlét tehát biztos vagyok benne, hogy nélkülözi a bosszút, és nélkülözi az emberi vonásokat...

Szeress és tégy amit akarsz, mondta a régi egyházatya...

Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák....by Tolkien

Egyre többször érzem azt, hogy lemondunk valamiről, talán az emberi közösségről, talán a csendességről-hiszen rohanunk, annyi a tennivaló, talán a Jézuskövetésről... Nem tudom, ma szeretnék jobban odafigyelni arra, hogyan kerülhetek közelebb hozzá...

Ami engem mindig megdöbbent, hogy nem magánügy. Nem egyéni akciók sokasága, hanem sokkal inkább közösségben megélt követés. Követés az árral szemben, követés mások nemtetszésének kereszttüzében, a megszokott, a hagyományok kereszttüzében...

Nem az a jó, ahogy ő-meg ő csinálja, hanem az a jó, ha csinálod. Olvasod, kérdezed, hallod-továbbadod, ahogy az egyik hittankönyvben van...

Azt ovlastam ma, hogy a böjtnek, a lemondásnak van egyfajta tisztítót hatása. Nem tudom, hogy a passzivitásról való lemondásomban vajon én eljutok-e oda, hogy tisztábbnak érzem magam, vagy oda, ami talán ideálisabb, hogy az Ő jelenléte megtisztít. Remélem, az utóbbiban, hogy igen, jelenlétében meggyógyulhatok minden én nyavajámból...


A hajnal mégis az emberek örök reménye... Tolkien




Megjegyzések