Böjt 12.

Jézusról gyakran jegyzi fel az evangélium, hogy elvonult imádkozni. Ez elgondolkoztatott. Mennyire gyakran szoktunk mi elvonulni. Milyen gyakran kapcsoljuk mi ki magunkat, és figyelünk egyedül Istenre?

Kérdés ugye, hogy itt az alföld kellős közepén hol találsz te hegyet, de tessék kérem jól érteni, elvonulni, közelebb vonulni Istenhez. Nem egyszerű.

Mennyi időt adunk mi az elvonulásra? 

Kinek használunk ezzel? Amikor látják rajtad, hogy most csendben vagy, akkor kinek a csendje ez? A családé, akinek kussba kell ülni, amíg te csendben vagy? 

Csend.

Elvonulás.

Lemondás. 

Elfogadás.

Bele nem törődés. Akkor tudsz bele nem törődni, ha mozogsz. Ha nem mozogsz, akkor sodródsz az árral. Keresd a csendet Istennel, Keresd meg azt, amiről le kell mondanod, ami ellen kell menned, hogy csendbe lehessél. 

Lehet, hogy nem változik meg egyik napról a másikra az életed, de egyfajta nyugalom jelenik meg, ha minél gyakrabban figyelsz arra, amit Isten akar mondani neked. Nem sok, csak pont az. Ami nélkül talán szegényebb lennél...

Isten csendjében, és közelségében viszont tényleg gazdag lehetsz...Keresd az csendes időket, és ne hagyd, hogy a mindezok a nüanszok elválasszanak ettől, hogy dehát én nem szeretem a csendet, dehát kell, hogy valami szóljon! 

Hadd mondjam meg kedves olvasóm, aki nem tud csendben lenni, azzal valami lélekben nincs rendén-ott valami hiányzik. 

A csendben ugyanis tudsz gondolkodni, tudsz jobban beszélni, és nem a végtelen semmi megy a mi hangunk, ami imánk, Bibliaolvasásunk. De sokkal inkám a figyelmes és minket csenddel körülvevőhöz. 

Használd ki.

Élj vele, a csendben is közelebb juthatsz a feltámadotthoz!

Ami nem örök, az örökre elévül. C. S. Lewis

Disturbed - The Sound of Silence