Merre tartunk, és kik kísérnek el bennünket az úton?
Mindennap arra törekszem, hogy egy-egy rossz szokásomat vegyem célba- milyen kár, hogy az influenzát csak egy kis fokhagymás mézes citromos teával tudom célba venni...
Tunyaság, nem Istenre figyelés, passzivitás mások iránt, egyedül, vagy tömegben, zajban és csendben lenni. Annyi élethejzet, és annyi lehetőség, amely során úton lehetünk.
Ennek néha sajnálatos velejárója a fájdalom. Nevezd ahogy akarod, ott van, és körülötted is ott van. Tudok olyan bibliai kutatót, aki elvesztette a hitét, mert a miértekre nem találta meg az azérteket.
Az úton lenni nem azt jelenti, hogy mindig minden jó lesz. Az emberek nem csak a bűn törvényének, de az elmúlás törvényének is ki vannak téve, de az utóbbi ellen bármit megtesznek, hogy elfelejtsék... Ilyenkor sajnos gyakran rossz irányba indulhatuk, a majd ráérünk arra még, a hát, én nem is tudomig, meg az én jó vallásos vagyok-ig is akár.
Jézus szembe jön velünk, a viharban, az életben, és emberi formájára emlékeztet a szenvedések alkalmával. Nem azért jött, hogy mindig itt maradjon, hanem azért jött, hogy utat mutasson.
Így amikor azt írom, hogy Jézus szembe jön, nyilván képletes. Hiszen nem a fizikai jelenlét számít, de sokkal inkább az ő tanításainak, az ő ígéreteinek a jelenléte az életünkben. Ha ezek nincsenek jelen, akkor vajon honnan tudjuk, hogy ő az? Ő az aki jön szembe? Honnan tudod, ha nem ismered!
Ezért az odafigyelés mellett muszály többet olvasni a Bibliát is, muszály, hogy elkérjem Istentől az erre rendelt időt.
Igazán a Bibliából a hegyi-beszédet és a márk evangéliumát szeretem nagyon... Olyan egyszerű, és olyan célirányos...
Hát nem tudom, talán értitek, hogy sok mindenről igyekszem elfordítani a figyelmet, és próbálok jobban Istenre figyelni. Ez nem mindig egyszerű, de bíztatok mindenkit, hogy próbálja, hogy szánja rá az időt, és gondoljon arra, mit mondana neki.
Egyszer egy idős teológust hallottam, ahogy a megtéréséről mesélt- röviden csak ennyit imádkozott... Jézus légy valósággá mais az életemben...
Mindennap arra törekszem, hogy egy-egy rossz szokásomat vegyem célba- milyen kár, hogy az influenzát csak egy kis fokhagymás mézes citromos teával tudom célba venni...
Tunyaság, nem Istenre figyelés, passzivitás mások iránt, egyedül, vagy tömegben, zajban és csendben lenni. Annyi élethejzet, és annyi lehetőség, amely során úton lehetünk.
Ennek néha sajnálatos velejárója a fájdalom. Nevezd ahogy akarod, ott van, és körülötted is ott van. Tudok olyan bibliai kutatót, aki elvesztette a hitét, mert a miértekre nem találta meg az azérteket.
Az úton lenni nem azt jelenti, hogy mindig minden jó lesz. Az emberek nem csak a bűn törvényének, de az elmúlás törvényének is ki vannak téve, de az utóbbi ellen bármit megtesznek, hogy elfelejtsék... Ilyenkor sajnos gyakran rossz irányba indulhatuk, a majd ráérünk arra még, a hát, én nem is tudomig, meg az én jó vallásos vagyok-ig is akár.
Jézus szembe jön velünk, a viharban, az életben, és emberi formájára emlékeztet a szenvedések alkalmával. Nem azért jött, hogy mindig itt maradjon, hanem azért jött, hogy utat mutasson.
Így amikor azt írom, hogy Jézus szembe jön, nyilván képletes. Hiszen nem a fizikai jelenlét számít, de sokkal inkább az ő tanításainak, az ő ígéreteinek a jelenléte az életünkben. Ha ezek nincsenek jelen, akkor vajon honnan tudjuk, hogy ő az? Ő az aki jön szembe? Honnan tudod, ha nem ismered!
Ezért az odafigyelés mellett muszály többet olvasni a Bibliát is, muszály, hogy elkérjem Istentől az erre rendelt időt.
Igazán a Bibliából a hegyi-beszédet és a márk evangéliumát szeretem nagyon... Olyan egyszerű, és olyan célirányos...
Hát nem tudom, talán értitek, hogy sok mindenről igyekszem elfordítani a figyelmet, és próbálok jobban Istenre figyelni. Ez nem mindig egyszerű, de bíztatok mindenkit, hogy próbálja, hogy szánja rá az időt, és gondoljon arra, mit mondana neki.
Egyszer egy idős teológust hallottam, ahogy a megtéréséről mesélt- röviden csak ennyit imádkozott... Jézus légy valósággá mais az életemben...
 |
| Egy korai Jézus ábrázolás (a jó pásztor) a 2. századból; talán 3 század eleje a római Priscilla katakombából |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése